Míg számos ízületfeszítés engedélyezett, a legtöbb verseny tiltja, vagy korlátozza némelyikük, vagy összességük használatát. Ebbe beletartoznak a térdek, csukló és gerinc feszítése. Ennek az az oka, hogy a hajlítások, amelyek szükségesek ahhoz, hogy fájdalmat okozzanak az ellenfélnek majdnem ugyanazok, mint azok a hajlítások, amelyek komoly sérüléseket okozhatnak. Azok az ízületfeszítések, amelyekhez a térd csavarása szükséges (úgynevezett csavart térdfeszítések, vagy olyan technikák, mint a csavart bokafeszítések) általában tilosak a versenyeken, mivel ezek sikeres kivitelezése szinte mindig tartós károsodást eredményez, amely műtéti beavatkozást kíván. Ehhez hasonlóan a gerinc ízületi „manipulációi” is általában tilosak a velük járó veszély miatt: a nyakcsigolyák összetörhetnek, vagy a helyükről kiugorhatnak. A lábfejfeszítések megengedettek a szinttől függő mértékben. Ugyanakkor, a legtöbb ízületfeszítés, úgymint a csukló, könyök, váll, vagy boka megengedettek, mivel jóval több rugalmasság van ezekben az ízületekben, és e zárak elég biztonságosak, hogy versenykörülmények között is használhassák.

Ezzel szemben a véráramot elzáró fojtások elvágják az agyi vérösszeköttetést az ellenfélben, ezzel gyors eszméletvesztést okoznak, de nem károsítják a belső szerveket. „Choked-out”-nak (eszméletvesztettnek) lenni így tehát relatív biztonságos, mindaddig, amíg a fojtást elég hamar elengedik az eszméletvesztés után, így a vér vissza tud jutni az agyba, mielőtt az oxigénhiány káros állapota beállna. Mindezek ellenére ezeket nem lehet ellenőrzés nélkül gyakorolni.